Világostól Trianonig

Az ember természete szerint nyitott, dialogikus lény. Ebből fakadóan az igazi párbeszéd ember és ember, Isten és ember, embercsoportok, vallások és kultúrák, szövegek és olvasók között nem maradhat pusztán a szavak szintjén, nem lehet pusztán az aktuális probléma kezelésének az eszköze: szükséges, hogy „létbeli", életadó kommunikáció legyen. Globalizálódó világunk számtalan problémájának megoldása múlhat azon, hogy képesek leszünk-e a másikra mint önmagunk „másik"-jára, önmagunk kiteljesítőjére tekinteni.
Amennyiben identitásunkat kapcsolataink alapozzák meg, érdemes elgondolkodnunk azon, kihez, mihez, milyen módon kapcsolódunk, és vajon miféle egység és miféle különbözőség a feltétele, illetve eredménye a dialógusainknak. E kérdések köré szerveződött a Párbeszéd Házában 2012 szeptemberében megrendezett konferencia, mely e kötet alapjául szolgált.
Noha a közreadott írások különböző diszciplináris háttérrel közelítenek a dialógus témaköréhez, a figyelmes olvasó számára remélhetőleg kialakul egy egységes kép a témáról, és megtapasztalja, amit a kötet egyik szerzője így fogalmazott meg: a kör kerületén vagyunk, „és sugárirányban haladunk az igazság felé. Pont azáltal kerülünk egymáshoz is közelebb, hogy saját utunkon előrébb tartunk.