Világostól Trianonig

Szinyei Merse Pál munkáiból az utolsó átfogó kiállítást három évtizede láthatta a közönség a Magyar Nemzeti Galériában. Azóta több mint száz éve eltűnt festmények kerültek elő, s így új képek, új összefüggések tárulnak föl a kiállításon, nemzetközi párhuzamok mentén: Gainsborough és Monet, Bastien-Lepage és Courbet, Wilhelm Leibl és Arnold Böcklin most kiállított művei mellett mutatkozik meg igazán Szinyei jelentősége. A tárlat és az azt kísérő magyar és angol nyelvű katalógus nemcsak a páratlanul gazdag életműre koncentrál, hanem Szinyeit érő hatásokat és utóéletét is eddig példátlan részletességgel kívánja megmutatni.

A katalógus tanulmányai között választ kaphatunk további kérdésekre is: a 19. századi képzőművészet két legfontosabb irányzatának – impresszionizmus és a naturalizmus – vizsgálata révén a kiállítás egyik kurátora Szinyei Merse Pál művészetére vonatkoztatva a terminológiákkal kapcsolatos problémákra világít rá, illetve bemutatja ezeknek sok esetben átmeneti érvényű, korabeli és mai értelmezési lehetőségeit. Egy másik tanulmány megkísérli feltárni azt a sokrétű – formai, eszmei kapcsolatot, amely Szinyeit a vele egykorú francia művészethez fűzte. Olvashatunk továbbá Szinyei festményei után készült másolatokról, utánérzésekről, hamisítványokról és magukról az eredeti művekről, a Szinyei Merse Pál Társaság történetéről és a mestert övező kultikus tisztelet kialakulásának történetéről.