Világostól Trianonig

„Huszonöt évesen fejeztem be ezt a regényt, írtam meg családom sorsát, magamét. Hiába menekültem, futottam el, önmagukat követelték bennem, s én odaadtam magamat nekik, a Kányáknak” – vallja a kiemelkedő tehetségű fiatal író első regényének keletkezéséről, megírási körülményeiről és okairól.
Regénye új színfolt a kortársi prózában, erőteljes, meggyőző híradás egy közösség sorsáról, jelenlegi helyzetéről és életérzéséről. A Kányáknak – a parasztlány nagymama, a cigányzenész nagypapa, gyerekeik és unokáik – a húszas évektől napjainkig húzódó története tele van vállalkozásokkal és kudarcokkal. Szinte valamennyien ki akarnak törni környezetükből, vagy legalábbis jobbítani sorsukon, szebben, tisztábban élni, mint őseik. A cigányfestő látomásaiban népe krisztusi megváltását képzeli el, a zenészfiú végigbolyongja a világot, hogy megtalálja az ősi cigányzenét, a rontatlanul szép, hiteles melódiákat. Fia már színdarabot ír népe sorsáról. Van, aki mindenáron szeretne meggazdagodni, a másik szorgalmas munkával igyekszik beilleszkedni a munkáskörnyezetbe. Költői erejű prózát írt Holdosi József: eposzi áradású családregényének gazdag meseszövetében a realizmus vegyül irracionális elemekkel, melyek az élet kimeríthetetlen variációs gazdagságát példázzák, ugyanakkor megjelenítik a cigányság ősi mítoszait, a közösségekben ma is élő, eleven mondákat, hiedelmeket és ősi szokásokat.