Jevgenyij Anyegin

A szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: „Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha.”
Szépirodalmi munkáit minden eddiginél bővebb válogatásban közreadó sorozatunk első kötetében Puskin „klasszikus” verses regényének, a Jevgenyij Anyegin-nek két teljes fordítását (Áprily Lajosét és Galgóczy Árpádét) és két megejtően szép fordítástöredékét (Vas Istvánét és Weöres Sándorét) veheti kézbe az olvasó: Áprily nőiesen kecses, költői Anyegin-jét, a puskini regényforma szigorúságát megjeleníteni képes, rideg-lélekelemző Galgóczy-Anyegin-t, Vas István félbemaradt dandy-eposzát és az Anyegin-strófába beleszerelmesedő Weöres önfeledt játékait.