Világostól Trianonig

A huszadik század egyik ismert történésze az 1990-es évek végén azt írta: A kommunizmus szörnyű őrültsége véget ért. Az őrültség sajnos még él. A milliókat megsemmisítő kommunizmus dokumentálása és felszámolása csak részben történt meg, a zöme tisztázatlan maradt. Reméljük, hogy lassan erre is sor kerül.
Ennek a könyvnek a szerzője, Nikolits Nádasdy Andrea a saját, átélt tapasztalatain keresztül mutatja be a magyar társadalom egy nagy részének, a kommunista rendszer általi megsemmisítését, a második világháború utáni, ma már jól ismert „osztályharc” örve alatt. Ez a maga nemében minden tekintetben ugyanolyan kegyetlen, mint akármelyik faji megkülönböztetés alapján történt diszkrimináció. Lassú pusztulásra ítélve, olyan, mint mikor homokba temetnek valakit. Még a pórusain keresztül sem lélegezhet. Sok millió történet látott napvilágot a szovjet kommunista rendszer és annak kiszolgálói cselekedetei nyomán, milliók szenvedéséről, de úgyszintén a találékonysággal segített túlélésről is. Ez a könyv egyike ezeknek a történeteknek.
Ezen életrajz hihetetlen kurázsit és rátermettséget tükröz. Az írás stílusa nagyszerű, tele ironikus részletekkel, anekdotákkal és „akasztófa” humorral. Mint ő maga mondotta, ez elengedhetetlenül szükséges volt a túléléshez. A huszadik század közepétől számítva élénken adja vissza a magyarországi körülményeket, ezáltal bemutatja az elmúlt száz év egyik fontos fejezetét. Ugyanakkor a könyv általános emberi problémákkal foglalkozik: otthon, összetartozás, család, barátság, számkivetés és a reménység a hazatelepülésre. Elkötelezettség, kitartás, humor egy ellenséges környezet dacára építi, vagy megtöri az emberi szellemet. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik érteni szeretnék és tanulságot akarnak levonni múltunkból, hogy ezeknek az örökérvényű, emberi problémákat kezelni tudják a huszonegyedik században.