Világostól Trianonig

Az Ilias-fordításhoz írt bevezetésemben érintettem a két nagy époszra vonatkozó dolgokat, szükséges azonban még egyet-mást elmondanom, ami az Odysseia olvasását érdekesebbé teheti.
Három nagy csoportra szokás felosztani az Odysseiát; ez a három nagy tagoltság a Telemachosra vonatkozó dolgok, a voltaképpen való Odysseia és a Kérők megboszulása szerint oszlik meg, akárcsak a dráma három nagy szakasza. A Telemachia az első négy énekre terjed, az Odysseia, a legkimagaslóbb rész, az ötödik énekkel veszi kezdetét s tart a tizenharmadik ének 187-ik soráig, a Boszuállás pedig a huszonharmadik ének 296-ik sorával záródik, a mint már az ókori kritikusok is megjegyezték. Mind a három nagy szakasz számos jelenetre oszlik. A cselekvény szintere szerint, két egyenlő félre tagozódik, éppen mint Vergilius Aeneise vagy Arany János Toldija.
Nem szándékunk itt az Odysseia megalakulását bővebben fejtegetni, sem a különböző betoldásokat, későbbi bővüléseket kutatni; fogadjuk el, hogy Homeros történeti személy, hogy az alapvető részeket ő alkotta, hogy az Odysseia Kr. e. 950-től számítva mintegy százötven éven át teljesen befejeződött, cselekvénye lezáródott, s így foglalkozzunk a mai alakjában meglevő költeménynyel.