Hideg krematórium

"Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium - ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írta, még ha soraiból, mintegy az emlékek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni - a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt."
Bori Imre
"A Hideg Krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek között szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét... Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tört fel elemi erővel, ugyanúgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni »túléltség«, a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségesek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell ... összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentendő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása."
Szeli István