Világostól Trianonig

Legfőbb a gyónás. Költői színjáték című verses-, Szavak és szenvedélyek címmel kiadott beszélgetésesszé könyvemben meggyóntam, s teszem ugyanígy a Hétköznapi passió novelláiban is.

Krisztus óta minden művész, gondolkodó, filozófus – valahol esszéista. Nyomasztó örökség; de próbálom: följegyezni mindazt, ami a gátor tájékán nyilall és formálódik lassan, csomóvá a torokban.

A szeretet fontosabb, mint a mű, illetve az a mű fontos, ami – szeretet. Részvéttel próbálok szeretni. Ólomnehéz. Terhétől sok ember összeroppan.

Szerelmem, szeretetem, bűntudatom, halottjaimba-olvadásom, halálfélelmem és kitartásom – szenvedélyes.

Predesztinált sorsom ellenére nem nehéz jónak és gyengének maradnom. Kosztolányival szólva nem vagyok különb, csak különböző.

Gyerekkorom bármíly sötét volt, és kegyetlen, valaki szeretett, s ettől ma úgy fénylik a múltam, mint a föltámadás. Gyerek maradtam; nyitott és befeléforduló, álmélkodó és dühös.

Szent István napján születtem, 1955-ben.
Koppány Zsolt

*

„Koppány Zsoltot nemzedéke egyik legtehetségesebb prózaírójának tartom.

Talán legfőbb erénye, hogy mindig anyagszerű, üresjáratai nincsenek, írásainak cselekménye pedig egyetlen idegrángás. Alakjai szinte állandóan túlfűtött, feszült idegállapotban vannak. Ez egyben azt is jelenti, hogy itt minden belülről jön. Valami örökös hajszoltságot említhetnék. De én inkább a lélek dúltságára gondolok.

Cselekményt említettem. Ó, hogyne! Mondjuk egy gyerek menekülése a felnőttek kedélytelen, spekulatív világa elől. Mint Attila a Tánti című írásban. Ez a fiú mintha nem is értené azt az örökké számító világot. Vagy inkább mindez olyan fájdalmasan érinti.

Erős feszültsége van ennek az elbeszélésnek. A cselekmény egyébként a háttérbe szorul. A légkör a legfontosabb. Az atmoszféra. A lélekábrázolás mellett ez Koppány Zsolt legfőbb erénye. Egy-két odavetett apróság a család belső állapotáról. Szalvétán almáspite, harapás hege. Tehát még egy pillanatuk sincs, hogy leüljenek. Az apa ráordít a fiára. A vakolat is lehullik, úgy kevered azt a kávét!

Hát igen, így lehet az örökös dúltság légkörét megteremteni. Ezek igazi írói erények.

Mindent egybevetve, Koppány Zsolt alapvetően tehetséges. Megvan a maga sajátos, külön világa.”

Mándy Iván