Világostól Trianonig

Győrffy Ákos prózája a létezés mélyére ás, a lehető legmélyebbre. Miközben a végletekig személyes, egy pillanatra sem személyeskedő. A mindenséggel méri magát, és nem találtatik könnyűnek. „Mintha egy végtelenül finom, de épp ezért áthatolhatatlan függöny választana el önmagamtól és mindattól, ami a testem határain kívül fekszik. De már a testem is. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy testemre a sajátomként tekintsek. De akkor mégis kié, ha nem én birtoklom.” Ezek a filozófia évezredes kérdései és kétségei mai nyelven megfogalmazva. Megrendítő belső utazás és Haza-találás.