Világostól Trianonig

A két kötet egybekötve.

Az akadémia könyvkiadó bizottságának megbízásából egy évnél tovább foglalkozván a Lewes Gőthe életének fordításával s e közben természetesen a Gőthe munkáival is: számtalanszor kellett ezekből egyes helyeket, kisebb-nagyobb részleteket, néhol egész kisebb költeményeket, fordításban adnom az életrajz szövegében. A dolog természete kényszerített fölkeresnem lehetőleg mindent, a mi e nagy iró műveiből irodalmunkba át van ültetve. Bár sok oldalu s roppant terjedelmü munkásságának aránylag csak kis része az: még sem mondhatnók, hogy irodalmunk közönyös maradt volna Gőthe iránt, vagy más nagy irókhoz viszonyítva épen szegény, fordításaiban.
Megismertetését s átültetését ár kortársa, a nála csak tíz évvel fiatalabb Kazinczy kezdette, ki őt egyik példányának s mesterének vallá a nyelvbeli előadásban. Tőle birjuk Egmontot, Stellát, Klavigót, a Testvéreket: tehát a prózában irt drámák főbbjeit, természetesen prózai fordításokban. Iphigeniából is fordított töredékeket, jambusban, de azok kéziratban maradtak. Kazinczy fordításait, melyeket ő a kilencz kötetes Szép Literaturába sorozott be, ma már nem élvezhetjük; sőt a Kazinczy fordítsi elvénél fogva - nem magyarosan adni az idegent, hanem idegen szólamok és szórend átültetésével gazdagítani a nyelvet s csinosítani a stylt - nem is helyeselhetjük. de örülünk, hogy nyelvújításunk nagy bajnoka s kezdője volt az első, ki a legnagyobb német szellemnek, sőt minden népek és korok egyik legnagyobb irójának ajtót nyitott irodalmunkba s őt azzal a finom értelemmel, a kifejezés minden árnya iránt oly elvene érzékkel s azt követni igyekező hűséggel vezette be nálunk, mely neki oly kiváló sajátja, erénye - és az elv túlhajtásánál fogva hibája - volt s melyet tőle, már túlzásai nélkül, öcscse Kazinczy Gábor örökölt minden fordítóink közt a legnagyobb mértékben.