Világostól Trianonig

Részlet a könyvből:
A RAVASZ PISTA BÁCSI.

Délelőtt tiz óra tájt vagy háromezer méternyi magasságban egy orosz repülő száguldott el fölöttünk s miután minden látható dolgot alaposan kikémlelt, az észleleteit tartalmazó jelentéssel egy fehér, feketeszárnyu postagalambot küldött vissza az orosz parancsnoksághoz, mig ő maga más irányba kanyarodott, hogy felderítő útját folytassa.
A mi generálisunk kiadta a parancsot, hogy a fehér, feketeszárnyu galambot estére az asztalon akarja látni. Persze, sült állapotban. A parancs ment ki a rajvonalba s hogy mi is szerencsét próbáljunk, karabéllyal a vállunkon, kettesben a zsandárral, a csendőrosztag főhadnagyával és parancsnokával, elindultunk. A galamb után.
Mentünk-mentünk s tekintetünket állandóan égnek irányítottuk. Egy csomó varjúval, egy sólyommal és néhány ismeretlen szárnyassal találkoztunk, de galambot, bármennyire is erőltettük a szemünket, nem láttunk. Már a nyakunk is megfájdult, de a légi hirnök csak nem akart mutatkozni. Biztosan másfelé vette az útját vagy a magas hegyek valamelyike eltakarta előlünk. Közben a falu másik részére értünk.