Világostól Trianonig

Moholy-Nagy László (1895-1946) egyike a modern művészet legsokoldalúbb egyéniségeinek. Festő, fotográfus, művészeti szakíró, a modern tipográfia egyik megalapítója, aki az ún. fotogramok, fotókollázsok készítése mellett a képzőművészeti karakterű filmalkotásban is járatos vol. Fénymodulátorai, mozgó szín-fény-alkotásai, a negyvenes években alkotott forgatókönyvei jelentik a napjainkban virágkorát élő "kinetikus művészet" kezdetét - maga a kifejezés is tőle származik.
Pedagógusként is igen jelentős és nagy hatású munkát végzett: 1923-28 között a Bauhaus tanára volt, majd a 30-as évek végén Chicagóban megalapította a modern amerikai törekvésekben nagy szerepet játszó Új Bauhaust. Mint a németországi Bauhaus tanára, Gropius-szal együtt szerkesztette a ún. Bauhasubücher-sorozatot; néhány kötetét ő maga írta, többek között a "Malerei, Fotografie, Film" címűt is, amely először 1927-ben jelent meg. 1967-ben a "Neue Bauhasubücher" sorozatban ismét napvilágot látott, s most jelenik meg végre magyar nyelven is. Ebben az ősnyomtatvány jellegű, érdekes írásban azokkal az új ábrázolási lehetőségekkel foglalkozik Moholy-Nagy, amelyeket a fényképezés és a film jelent a képzőművészet számára.
A fényképészetben nemcsak a valóság reprodukálásának egyik lehetőségét látta, hanem azt az új képességet is, amely lehetővé teszi a valóság felfedezését. Olyasféle felfedezésről van szó, amely a tárgyi világot az ún. nézetek és látószögek, valamint az akár mikroszkopikus aprólékosságú részletek révén eddig ismeretlen aspektusból tárja elénk. "Másféle természet szól a kamerához, mint a szemhez" - ez Moholy-Nagy felfedezésének az alapigazsága.
S mivel a fényképészeten belül egyetemességre törekszik, könyvében nyolcvanöt oldalon keresztül a legváltozatosabb felvételekben, fotókompozíciókban, illetve fotótrükkökben gyönyörködhetünk.