Világostól Trianonig

A kortárs amerikai filozófus kötete méltóan prezentálja a mai európai gondolkodók, esztéták „legveszedelmesebb ellenfelét”. Rorty-ról sokan beszélnek, ismerni vélik műveit, sokszor támadják vagy éppen dicsőítik, írásaival azonban ténylegesen csak alig néhányan találkozhattak.
Rorty e munkája a kortársi filozófia alapműve, s a szerző két, 1986-ban és 1987-ben elhangzott előadásán alapul. „Ez a könyv megpróbálja megmutatni, miként néznek ki a dolgok, ha elvetjük egy olyan elmélet igényét, amely egyesíti a nyilvánost a magánjellegűvel, és belenyugszunk abba, hogy egyformán érvényesnek, bár örökre összemérhetetlennek tekintsük az önteremtés és az emberi szolidaritás követelményeit” – mondja Rorty kötetének előszavában. További vizsgálódásait is e gondolatok jegyében végzi el: fő problémája az egyéni tökéletességre való törekvés, az önmegvalósítás vágya és a közösség iránti érzék, azaz az emberi szolidaritás közötti mélység áthidalása.