Emlékek a jelenben

Könyvében remek tanácsokkal látja el a pályakezdő színészeket, de az önmagukat kereső „civil” embereket is. Így vall a színészetről: „Ez a hivatás a legzárkózottabb embereket is vonzza. Arany Jánosnál nehéz visszahúzódóbb embert találni, és még ő is volt vándorszínész egy ideig. Ezen a pályán azonnali a visszacsatolás, az előadás napján le lehet mérni a sikert. Petőfitől Goethéig, Shakespeare-től Moliére-ig sokakat megérintett ez a szakma. Schubert Éva Gizusként az Egy pikoló világosban az egyik ősöm, a dédapám testvére, Szuper Károly vándorszínész volt, Petőfivel együtt lépett fel Székesfehérvárott. Le is írja a naplójában, hogy Petőfi egyszer a Dunának akart menni, amiért nem kapott meg egy szerepet.” Különböző fortélyokba beavatva felpezsdíti az olvasót, (arra az esetre is, ha a helyzetünk úgy hozza) hogyan kell átvonulni a színpadon, vagy hogyan mutatkozzunk az emberek előtt, hogy a legjobb formánkat láthassák. Schubert Éva az a nő, aki a mai napig ízig-vérig nőként éli meg mindennapjait, kisugárzása mit sem változott az elmúlt évek alatt. Könyvének elolvasásával nemcsak életének alakulását ismerhetjük meg, hanem az ő általa már levont tanulságokat és tanácsait is. Remélem ezen tudás birtokában, bárki képes lesz saját képességeit, adottságait a megfelelő módon használni életének nagy sodrásaiban is.