Világostól Trianonig

Emléket óhajtunk állítani Brocskó Lajos munkásságának, aki életét egy igen szép célnak szentelte. Ez a könyv újra elénk idézi az ő jóságos egyéniségét, az árváknak azt az atyját, akit felednünk nem lehet és nem szabad. Az ő emléke azok számára pedig, akik őt nem ismerték, világító szővétnekként ragyoghat mindenkor, hogy példázza az emberi jóságot, szeretetet, melegséget és mindíg csak a mások boldogítását célzó odaadást.
A szociális célokat maga elé tűzött Protestáns Országos Árvaegyletnek hosszú évtizedekig erős oszlopa volt ő, az árvaház szeretett igazgatója, aki a legnemesebb feladatot vállalta magára: az elhagyott árvákról való gondoskodást. Brocskó Lajos a maga feladatának elvégzésében elhivatottságot látott és munkájában szívének s lelkének teljes melegét nyújtotta. Ennél a melegnél, ennél a családi tűzhelynél nevelte fel az elhagyottakat, a meleg otthon után epedő kicsiny emberpalánták ezreit. Az ő jóságos szívének, az ő tiszta lelkének meleg kisugárzása nevelte az ő árváit a nemzetnek igaz fiaivá, hazánknak értékes polgáraivá. Igazi értéket, az igazi humánumot munkálta ki mindvégig egy hosszú élet áldásos útain.
Megbecsülve az ő nemes értékét, az ő emberi nagyságát, fáradhatatlan munkásságát, rójjuk le iránta az őt megillető mélységes hálánkat, ismertessük az ő életének eredményeit a felnövekvő nemzedékek előtt Emlékének kegyelettel áldozzunk maradjon az ő nagy egyénisége példaképül az utókor számára, hogy az igaz ügy nemes apostolának emléke az árvák és árvákért aggódok szívében örökké éljen