Világostól Trianonig

A szerző özvegye, Háy Éva által, Kulcsár Kálmánnak (1928-2010) dedikált példány.

Az orosz tankok elérték a Kossuth teret és ágyúcsöveiket, a Parlamentre irányították.
"Nincs segítség..."
Mit ér az emberiség, ha egy csoport elveszett harcost, akik még kötelességüknek érzik az emberiességért való küzdelmet, nem tud megmenteni? Hát csak úgy élhet az ember a társadalomban, ha embertelenné válik? És félnie kell hogy saját ember volta akadályozhatja abban, hogy életképes maradjon?
Kezembe vettem egy cédulát és majdnem gépiesen ráírtam néhány mondatot, megmutattam Évának, ő hevesen, igenlően bólintott és mosolygott, mintha ajándékot kapott volna tőlem.
A kábelköteg mentén visszaszaladtunk a kis szobába, ahol épp úgy találtuk a három öreget, ahogy otthagytuk őket. Megmutattuk Tildynek a cédulát, rábólintott, visszarohantunk a stúdióba és néhány másodperc múlva a világ sok millió rádióvevőjén hallották: "Figyelem! Figyelem! Figyelem! Kedves hallgatóink! A Magyar Írók Szövetségének felhívását hallják:
Itt a Magyar Írók Szövetsége! - A világ minden írójához, tudományos egyesületéhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!"