Belmondo

Az értelmiségi művészcsaládból származó Belmondo nevéhez mára már több mint nyolcvan film és megszámlálhatatlan sikeres színházi szerep fűződik, noha színészi pályája egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Bár a háború borzalmait is átélte, a franciák kedvenc színészének mégis csodálatos és boldog gyermekkora volt. A fékezhetetlen energiájú, örök optimista rosszcsontot soha nem érdekelte igazán az iskola. Unta az órákat és a lecke helyett folyton csak újabb és újabb csínytevéseken járt az esze. Sokkal jobban szeretett a barátaival bandázni, verekedni, rali versenyeket rendezni, mint betartani a szigorú iskolai szabályokat és számára értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Rajongva szeretett szobrász édesapjával rendszeresen járt a Louvre-ba, édesanyja pedig a cirkusz világával ismertette meg, ami egy életre elvarázsolta. Eleinte bohóc akart lenni, később elkezdett a sportok iránt érdeklődni, és rátalált a nagy szerelemre, az ökölvívásra. Egy komolyabb betegség miatt azonban le kellett tennie a bokszkarrierről. Szülei révén megismerte a kor nagy művészeit, állandó látogatója volt a színházaknak és moziknak.
Az, hogy végül színésznek állt, részben a művészetek iránti általános rajongásának, részben pedig egy meghatározó színházi élménynek köszönhető…

Gilles Durieux könyvéből kiderül az is, hogy milyen nehézségekkel küzdött meg a főiskolai felvételin, illetve az ott eltöltött évek alatt az a zseniális Bébel, aki a későbbiekben játszott bérgyilkost, gengsztert, kasszafúrót, kosztümös zsiványt és magányos zsarut egyaránt, aki mindig kaszkadőr nélkül hajtotta végre a legveszélyesebb attrakciókat is, és akinek a belapított orr és a bőrdzseki mára már a védjegyévé vált. Izgalmas és vicces sztorikat olvashatunk a forgatásokon történt kalandokról, de bepillantást nyerhetünk a sztár magánéletébe is.
Tanúi lehetünk szerelmeknek és szakításoknak, örökké tartó barátságoknak és az elmaradhatatlan szakmai összecsapásoknak is.