Világostól Trianonig

Könyvemnek nem az a célja, hogy a nagyszámban megjelent kül- és belföldi összhangzattanok számát eggyel növeljem. Volt mesterem Siklós Albert, továbbá Molnár Antal, Kesztler Lőrinc stb. idevágó művei nemcsak hogy kitűnően beváltak, de eredményesen kiszorították a hasonló külföldi tankönyveket.
Azonban tanításom közben mindinkább rájöttem arra, hogy hiányzik egy olyan - magyar nyelven írott tankönyv, amely a legújabb zene immár rendszerbe foglalható eredményeit mind a tanulóifjúsággal, mind pedig a művelt nagyközönséggel megismertethetné. Hogy csak a legismertebb ilyen tárgyú külföldi munkákra utaljak, felemlítem a német Bruno Weigl, H. Eimert, Hauer, Erpf, az osztrák Arnold Schönberg, G. Hartmann és a cseh Alois Hába új összehangzattanait. Mindezek felhasználásával olyan könyvet vélek az érdeklődők kezébe adni, amely egyrészt az új zene irányvonalait, másrészt az azokból leszűrhető tanulságokat és azok elméletét ismerteti magyar nyelven.