Világostól Trianonig

V. K. ARSZENYEV
1872-ben született Pétervárott. Már gyermekkorában mohó buzgalommal olvasta a kalandregényeket, és különösen az útleírásokat: legkedvesebb szerzői Verne, Darwin és a híres orosz utazó, Przsevalszkij voltak. A gyermekkori álmok csakhamar valóra váltak. Arszenyev 1896- ban elvégezte a tiszti iskolát, s pár esztendő múlva Kelet-Szibériába vezényelték. Oroszországnak 1egelhanyagoltabb része volt ez akkoriban. A fiatal térképésztiszt mérhetetlen nyomorban sínylődő őslakókat, végtelen mocsarakat, átjárhatatlan vadont talált itt. Csak egyetlen vasútvonal vezetett át a tajgán. Kelet-Szibéria jórészt még felderítetlen terület volt.
Arszenyev egyik expedíciót a másik után vezette a Szihote-Aliny hegyei közé és az Usszuri
vidékére. 1906-tól 1910-ig járta kozákjaival a tajgát, és számtalan kalandot élt át. Tudományos munkássága később sem lankadt. 1918-ban Kamcsatkában járt, l923-ban a Kommandor-szigeteket térképezte fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kutatói munkássága pedagógiai tevékenységgel is bővült. A Vlagyivosztoki Népi Egyetemen tanított, azonfelül részt vett a Távol-Kelet fejlesztésére alakult bizottságok munkájában. 1927-ben vezette utolsó nagy expedícióját a távol-keleti tengerpart északi vidékeire. 1930-ban, ötvennyolc éves korában halt meg.
Legtöbbet olvasott könyvét – amelyet itt új kiadásban bocsátunk közre – Derszu Uzala, a derék bennszülött vadász emlékének szentelte. Az ő társaságában tette meg 1906. és 1907. évi utazásait, tőle tanulta meg értő és vizsgáló szemmel figyelni a természetet. A színes, érdekes útleírás természetesen rég tovatűnt állapotot tükröz: Arszenyev és kozákjai járhatatlan őserdőkön vergődnek keresztül, zabolátlan folyók árvizétől menekülnek, s a vadonságban nemcsak a vadállatoktól, hanem – az emberektől is tartanak.
A könyv utolsó sorai azonban már a változást sejtetik. Valóban, Szibéria ma már nem lakatlan, ismeretlen föld többé: a szovjethatalom évei alatt hatalmasat fejlődött, amiben része vo1t Arszenyev úttörő munkásságának is.