Világostól Trianonig

„Aztán megtörtént az elképzelhetetlen, a hihetetlen. Fukusimában. Hosszú hónapok teltek el, amíg egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy a visszatérés Japánba nem csak kockázatos, de tulajdonképpen már fölösleges is lenne. Túl nagy kockázatot jelentett volna nekem, Hirosi pedig semmiképp nem akarta nélkülem otthon folytatni életét.
Hirosi hetvennyolc évesen, életében először nézett szembe az emigrációval, annak minden következményével együtt. Én, aki csaknem huszonkét éve vagyok vele, rettegtem attól, hogy az emigrációja pótolhatatlan veszteségeket okoz majd neki. Akár bele is betegedhet. Elvesztette anyanyelvi környezetét, testvéreiről alig hall valamit, lányával olykor ugyan beszél, de már szinte lélekben sincs saját hazájában. Bár minden reggel gondosan elolvassa a japán napilapok egyikét, s minden fontos eseményt követ, ami ott történik, közvetlen kapcsolata egyetlen japán emberrel sincs.”