Arany János összes munkái III.: Arany János elbeszélő költeményei II.

Jelen költemény, a mennyiben Buda viszonyát Etelével tárgyazza, teljes egész; de a mennyiben későbbi fejlemények alapjául szolgál, csak mintegy előjátékát teszi a nagy tragédiának, mely a szerző gondolatában már megalkotva él. Annálfogva, ha talán a költői nemesis ellen kifogása lenne a birálatnak: kéri a szerző ezt tekintetbe venni. Tudniillik e költeménynek is egy magasb egységbe kellvén összefolynia, nem lehetett ennek special egységét annyira bezárni, hogy a továbbiakkal minden kapcsolata megszűnjék.
Mi az elbeszélés ószerűen naiv formáját illeti, az nem offectatio. Szerző annyira s oly kizárólag jelen tárgyához tartozónak véli ezt, hogy részéről képtelen vakmerőségnek gondolna egy oly eposzt, melyben Attila szerepel, így kezdeni: "Férfiat énekelek" . . . stb. míg a krónikák egyszerű, nyelvén sok mindent el lehet mondani. Hanem ezt és a hasonlókat olvasói ítéletére bizza a szerző.