Világostól Trianonig

Ha az ember nagy utazást tett, van mit mesélnie...
Így kezdte gróf Apponyi Albert egyik előadását, amelyet 1913-ban tartott a bécsi népművelő egyesületben.
Ha valaki, Apponyi igazán nagy utat tett meg. Volt része küzdelemben, meg-nem-értésben és népszerűségben egyaránt. Ha földrajzi utazó lett volna, el lehetne mondani, hogy az Északi Sarktól eljutott a Déliig, vagy hogy száraz lábbal gázolt keresztül az Óceánon.
Az Északi Sark sincs ugyanis messzebb a Délitől, mint az a pont, amelyről Apponyi elindult, attól a ponttól, amelyre eljutott. S a tengernek gyalogszerrel való átlábolása sem látszik lehetetlenségnek, ha arra gondol az ember, hogyan jutott e! Apponyi céljához.
Egyesek azzal vádolták, hogy útja kacskaringós vargabetűkkel és következetlenségekkel volt tele.
A konzervativ Apponyi Albertnek a közhangulattal szemben volt bátorsága kikezdeni a vármegyei rendszert, akkor még a történelmi osztály mentsvárát s volt mersze ahhoz is, hogy követelje az „ősi sáncok" modernizálását; de szembefordult a vármegyei reform-javaslattal, mert Szapáry miniszterelnök alkotmánycsíny útján akarta a reformot kierőszakolni.