A sziget

Őszentsége, a Dalai Láma csak ritkán ír előszót könyvekhez. Jamling Tenzing Norgay műve esetén azonban úgy döntött, hogy személyesen vezeti be az olvasót a Himalája legmagasabb hegycsúcsainak árnyékában élő buddhista serpa hegylakók különös világába és spirituális életébe.
A szerző, aki maga is serpa, a hegyi nép azon fiai közé tartozik, akik odahaza és a tengerentúlon is a legkiválóbb oktatásban részesülhettek. Otthon van a himalájai buddhizmus és a korszerű nyugati gondolkodás világában is. Egyedülálló módon, hitelesen mutatja be az expedíciók résztvevőit, a külföldi hegymászókat és kísérőiket, az elszánt, családjukért mindenre képes hegyi embereket.
A könyv azért is különleges, mert Jamling a saját történetét papírra vetve hajt mélységes tiszteletadással fejet édesapja, a legendás Tenzing Norgay előtt, aki 1953. május 29-én Edmund Hillary oldalán először lépett a Mount Everest addig legyőzhetetlen csúcsára. Hillary hős lett, Jamling atyja viszont bekerült a keleti népek istenségei közé. Gyermeke az ő nyomdokaiban haladva vállalkozott az életveszélyes kalandra, hogy a csúcsra felküzdve magát megérthesse, mi vezérelte az apját.
„A könyv Jamling spirituális fejlődésének története, annak minden belső küzdelmével, bukásaival és megbékíthetetlen ellentmondásaival. Egyaránt bensőséges viszony fűzi a Himalájánál találkozó – egymással néha összetűzésben álló –, igencsak eltérő két kultúrához, az egyik oldalon fölsorakozó serpák, a másik oldalon pedig a tehetős hegymászók, a „fehér szemek” világához. Nagysága abban áll, hogy képes volt magához ölelni ezt a két, egymáshoz cseppet sem illő világot." (Jon Krakauer)