Világostól Trianonig

A hadifoglyokról mily keveset tudunk. Pedig a legtöbb magyar családban volt egy apa, egy testvér, egy fiú, aki megjárta az orosz, vagy negyedszázaddal később már szovjet táborok valamelyikét, avagy része lehetett angol, amerikai vagy francia fogságban. Élnek ugyan sémák a hadifogságról, de ezek az általánosítások a sokszínű valóságot elfedő egyszínű szürkék. Volt hadifoglyokat kell meghallgatnunk, ha életszerű, valóságos képet akarunk kapni erről a milliónyi magyar férfit érintő sorsról. Az Országút Társulat 2016-os gyűjtőpályázatából most megjelenő könyv negyvenöt fiú és férfi emlékezését foglalja magában. A kötet legnagyobb értéke a 11 hadifogoly napló. Közülük 6 szovjet táborokban íródott. Megdöbbentő létezésük is, mert az állandó zabrálások miatt történészek lehetetlennek tartották ilyenek fennmaradását. A naplók írói közt parasztfiú, konzul, postamester, diák és katonák vannak. A visszaemlékezések az Atlanti óceán partjától a Csendes óceán partjáig terjednek. A szovjet rendszerben enyhébbnek számító hadifogolytáboroktól a legsúlyosabb büntetőtáborokig vezetnek az írások. Különös értéket jelentenek a táborban készült művészi csontfaragások (konyháról szerzett csontokból) és rajzok. Egyedülálló egy szó nélkül, akvarellekben elbeszélt hadifogoly-történet. Előkerült két, táborokban készült nagy fényképgyűjtemény. Meglepetést jelenthet sokaknak a győztes szerepébe belehelyezkedő nyugati hatalmak lágereiről itt kibontakozó kép. Az emlékezéseket minden szereplőről egykorú fénykép és életrajz teszi teljesebbé. Sokak találnak ismerősre a kötet 1500 nevet tartalmazó névmutatójában.