A vörös kém

Részlet a könyvből:

Épen jókor.

Nebraska állam északi és Dakota déli sarkán a „Fekete Domboktól" déli és keleti irányban a részint hegyes, részint sík, legnagyobb részben teljesen kopár „Rossz földek" nyalnak el, melyek köves talajában csak nagynehezen tenyészik néhány szál fű, egy-egy csenevész szurokfenyő és a zsályabokor, mely nagyon kevés táplálékkal beéri. A megszámlálhatatlan szakadék, melyeket a magasból lefolyó tavaszi vizek vájtak a talajba, a széles repedések és mély gödrök, melyeken keresztül tajtékozva rohannak a kőgörgetegről és sziklatömbökről lefutó patakok, majdnem lehetetlenné teszik, hogy az, a ki e vidéket nem ismeri, keresztül juthasson rajta.
Északra a South-Fork folyócskától, a „Rossz földekből" széles hegytorok vezet a „Fekete Dombok" felé. A meredek, kivájt, széleiken mintegy kicsipkézett, fekete kövezetü sziklafalak a hegytorok mindkét oldalán előre tornyosulnak, talajuk a hegyomladék sivár össze-visszasága, melyen, mintha belőle nőttek volna ki, csodálatos alakú sziklák merednek a magasba. A sötét sziklák holt szinét egyetlenegy zöld növényke sem enyhíti; a kevés fű, mely nagynehezen éldegél, fonnyadt és a szórványosan látható bokrok bánatosan hullatják elsárgult leveleiket. Egyszerre a hegyek ormain süvöltő szél fütyülésébe, a hegytorok bejárata felé terjedve, emberhang vegyül.
- Hó, Csendesen! Csendesen, Jenny! Légy eszeden! Hé, hó! - hangzik félig aggodalommal, félig parancsolólag.
Majd óvatosan körültekintve, egy alak bujt ki a sziklafalnak az áldozatra szánt szurokfenyővel szemközt levő hasadékából. Fiatal, jóformán gyermek-indián még, kinek nyúlánk teste a szorosan hozzá simuló bőringben, melyet elő és hátulsó részén, úgymint ujjain hosszú rojtok díszítenek és a térdéig szűkülő, lejebb pedig oldalvást hasított nadrágban teljesen érvényre jut.