Világostól Trianonig

El Kazovszkij (1948–2008) a 20. századi magyar művészet egyik legkülönösebb és legjelentősebb életművét hagyta ránk. Mint a kiállítás alcímében szereplő jel is mutatja, nem egyszerűen műalkotások hatalmas korpuszáról van szó, hanem egy sok szempontból rendhagyó, mégis példaadó élet egészéről, egy nyíltszívű, érzékeny, roppant bátor és könyörtelenül őszinte személyiségről is. A kiállítás címe arra utal, hogy fájdalmasan korai távozása hosszú árnyékot vetett. El Kazovszkij vitathatatlan magától értődéssel, mégis talán túl korán lett részese az uralkodó kánonnak: még azelőtt bekerült a halhatatlanok panteonjába, mielőtt igazán szembenéztünk volna vele. Ez azt is jelenti, hogy saját generációján kívül alig ismerik. A ránk maradt hatalmas művészi hagyaték tehát nemcsak tudományos feldolgozásra, de mindenekelőtt friss újra elsajátításra vár. Kiállításunk ez utóbbi célt szolgálja: reméljük, hogy a megmutatkozó markáns hangsúlyok, karakteres állítások új érdeklődést, vitákat, szellemi pezsgést keltenek körülötte.