A tradícionális jóga rendszere

A jóga önmagunk megismerésének, az abszolút tudati szabadság (móksa) uralmi státuszának önmegvalósítási (szvaszamvédana) iskolája. A jóga nem csupán filozófia, annak ellenére nem, hogy az indiai filozófia gnosztikus-metafizikai világszemléleti iskolái (darsanák) közül igen szoros kapcsolatba került a számkhja darsana elméleti rendszerével. Felvette és saját rendszerén belül alkalmazta a számkhja teoretikus tanításait, közben azonban önálló irányzattá alakult. A későbbi időkben válik érezhetővé a védánta hatása a jógán belül. A védánta darsanákat egybeolvasztó hatása az i.sz, első évezred tájékán válik uralkodóvá. A jóga autonóm rendszerének elsődleges célja az emberi lét igazi értékének (önmagunk eredetének) megmutatása, az emberi struktúra és létesült világ fölötti metafizikai uralom megszerzése. Módszerében nem alkalmazza a vallás eszközeit, amely a teremtő Isten aspektusából kiindulva értelmezi a mindenséget. A „jóga eredetében nem veszi föl az istenség eszméjének teológiai képzetét, de nem is nevezhető egyértelműen nonteista (nírisvaraváda) iránynak. A jóga az emberi lét végső princípiumát kutatja, hogy sajátos módszerével, az anyagi test különböző burkait lehántva rátaláljon az emberlét igazi, anyagtalan természetére. A valóság megismerését a közvetlen tapasztalás útján valósítja meg, a testi aszkézis (tapasz) és a tudatállapotok folyamatos elemzése és transzformálása (szamjama) segítségével.