Világostól Trianonig

Vagy szent, vagy gyilkos: a kettő együtt nem megy – mondhatná jobb esetben zavartan, rosszabb esetben önelégülten a meglepett olvasó. No de van-e olyan ember, akit még egyszer sem tett igazán bizonytalanná az élet? Felkavarva jól fésült elgondolásait, amelyek talán figyelmen kívül hagyják a földi poklokat, a „kegyelem és nehézkedés” közt feszülő ember zuhanásait-emelkedéseit. Hogy ki ne térjen a valóság elől.
Gyilkos és szent volt Jacques Fesch. Egy húszas évein taposó francia fiatalember, aki sem egyik, sem másik „minőségre” nem készült előre. A sötétségbe vakon sodródott, a felismert fényre már fokozatosan tisztuló tudattal tapogatózott. Gyilkosság és megértés. Egyik sem a „közönségnek” szólt. Ahogyan hátramaradt, utóbb kötetben kiadott leveleit és naplóját sem szánta a nyilvánosság elé.