Világostól Trianonig

Ha „egy belgát felpofoznak”, s azután „jön Mortimer, és kezdődik a prosperity”… Ha Manfréd, tulajdonképpen Ragyás Bill, a tragikus sorsú alkoholista, aki a „Sanghaji Teknőt az első mentőcsónaktól az utolsó zakóig elitta…” Ha a dialógus az őserdőben folyik egy szmokingos, csokornyakkendős, szalmakalapos úr és egy nagyon ráncos arcú, kopasz, sovány, pálinkázó öregember között… Ha a halott felszáll egy autóbuszra, amely zsúfoltan indul a City felé… Ha egy „teve meghal a hazáért, és egy katona örül, hogy megborotválkozott”, noha „egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik”… Nos, ha ilyesmikről értesül Kedves Olvasó, akkor Ön Rejtő Jenő A Sárga Garnizon című művét tartja a kezében, mely öt – utoljára a harmincas évek végén megjelent – kisregényt tartalmaz. S még egy fontos használati utasítás: tömegközlekedési eszközökön nem érdemes olvasni e könyvet. Ott ugyanis furcsálkodást válthat ki, ha valaki hangosan fel-felnevet…