Világostól Trianonig

Czigány Györgynek (1931-2026) dedikált példány.

„Mindig is hittek abban a zsidó nép nagy prófétái, hogy az Úr kiszabadítja népét a szolgaságból, megmenti a sanyargattatástól, és dicsővé teszi a népek között, akik reménykedve Jeruzsálemre függesztik a szemüket. Sőt akadtak közöttük, akik látomásaikban azt jövendölték, hogy eljön az idő, mikor az egyetlen Isten végét szakajtja Ádám átkának, egy nép sem uralkodik a másikon, az erős nem gyűri le a gyöngét, a gazdag nem semmizi ki a szegényt, béke lesz, és igazság a Földön, ahová visszatér a Paradicsom. Ézsajás beszélt Isten szolgájáról is, a fájdalmak férfiújáról, aki felnő, mint egy vessző Isten előtt, mint gyökér a száraz földből, aki viseli népe szenvedéseit és bűneit, akit fogságában elítélnek, megaláznak, megkínoznak, de ő nem nyitja ki száját, mint a bárány, akit mészárszékre visznek, mint a juh a nyírók előtt. És azt is megmondta Ézsajás, hogy lesz majd egy szűz, akinek méhe megfogan, és ő fogja megszülni azt a fiúgyermeket, aki korán megtanulja megvetni a rosszat és a jót választani.”