Világtörténet VI.

Részlet a könyvből:
az elfogulatlan bíráló ma már nem tagadhatja, hogy Amerikának is van kultúrája, amely értékes szellemi gyümölcsöket termett és csak a viszonyokat ténylegesen nem ismerő intézheti el ezeket egy kézlegyintéssel, amelyet a lekicsinylő értelemben használt anyagi kultúra és technikai fejlettség jelzőivel kísér. Az európai ember a maga földrészének többezeréves történeti múltjára gondolva, nagyon hajlik arra, hogy megtagadja azt, ami a tengeren túl a történeti jelenben szinte a szeme láttára nőtt fel. Amíg szigorúan ragaszkodik az óvilág kultúrájának alapjához: az évezredes hagyományhoz, nem akarja elismerni, hogy az újvilágban épp a történeti mult kategórikus imperativuszának hiánya teremtette meg a kultúrának egy másik életfakasztó csiráját: a tevékenységre, az újításra, a megifjodásra való állandó törekvést. Ez egyúttal forrása az ó- és újvilág emberét egymástól elválasztó egyik főkülönbségnek.