A szerencsés expedíció

Az ókori érmék vizsgálata sajátos módon már a kibocsátásuk korában megkezdődött. Idősebb Pliniusnál úgy olvasunk a híres férfiakról, hogy közben utalás történik portréik gyűjteményére. A szöveggel együtt a képi megjelenítésnek ezt a hatásos módját a humanizmus karolta föl újra, gondoljunk például az első ilyen jellegű műre, Andrea Fulvlonak az 1517-ben megjelent Illustriurn imagiries című munkájára, vagy éppen Zsámboki János Emblemata című kötetére 1564-ből, amelynek függelékében római császárok érméinek metszett másolatai találhatók.
A régi érmék, mint Medgyessy László professzor Jézus-kori gyűjteménye, nemcsak a viri illustres, a híres emberek múltját idézi föl, hanem a vir dolorum, a fájdalmak férfijának, a Megváltónak földi útját is érthetőbbé, „kézzel foghatóbbá" teszi. Épp úgy, mint a történeti Jézus-kutatás eredményeinek esetében, az érmeken sincs nyoma, még keze nyoma sem lehet Jézus Krisztusnak, ugyanakkor feliratokban és képmásokban mindaz a politikai, társadalmi és kultuszi világ kidomborodik, amely minden ízében körülfogta őt. S mivel az éremnek nemcsak két, hanem három oldala is van, az evangéliumokban elhangzó jézusi mondatok épp e pénzérmék ércbe öntött Jelszavaival ütközve kapnak különös csengést mindazok számára, akik azokat már keresztyén gyakorlatukból jól ismerik. De azoknak is történeti tanulságul szolgálnak e könyvben található dokumentumok, akiket a múlt ilyen közelsége elmélyülésre, belső meditációra késztet egészen az evangélium felnyitásáig.
Ez a gyűjteményes kötet joggal teológiai tankönyv is egyben. Az újszövetségi írásmagyarázat segédtudományának, a bibliai kortörténetnek egy különleges ágát, a numizmatikát képviseli. Sőt segédtudományi szerepén túl képek, szimbólumok és szövegek együttes használatával a bibliai éremtan beemeli a vizualitást a verbalitás mezejére, bevezeti a képzőművészeti és tárgyi emlékeket a bibliamagyarázó filológiai apparátusok és kommentárok sorába.