Budapest térképe

Zayzon Mártának, Bella István (1940-2006) özvegyének dedikált példány.

 Ezek a versek igazi költő művei. Lukács Sándor új kötete ismét bizonyítja: nem verselgető színész, hanem valódi költő. Nem csupán verseket ír, hanem szóalkotásaival, kifejezésmódjával, gondolatvilága gazdag rétegzettségének művészi erejével költészetet teremt. Saját, csak rá jellemző világot épít fel, kialakítja a maga költői nyelvét, lehetővé teszi, hogy az ő szemével lássunk. Egyéni hangja már első kötetéből jól hallható volt, és egyre határozottabban, letisztultabban szólal meg.
    Témái közt természetesen ott van a színészi létforma, ahogyan élete más kisebb-nagyobb fontosságú, de mélyebb jelentésű eleme is. Ezért szólalhat meg a nagy mű: Bulgakov Mester és Margaritájának Wolandjaként (Woland naplójából 1., 2.), és ezért élheti meg az elmúlás egyetemes fájdalmát tizenhat évig társat jelentő kutyája elvesztésekor: „Gyertyát gyújtottunk mikor elaludt, / és kisírtunk magunkból tizenhat évet” (Zizi. Búcsú kiskutyánktól).
    Ahhoz, hogy a világról szólni lehessen, sokféle eszközzel élhetünk. Kimondott és leírt szóval, sírással, hallgatással. A költő és a színész szerencsés ember, művészetével másokat is meg tud szólítani, ahogyan a múzsák testvériségének segítségével a társművészetek is. Ezt üzeni azzal is, hogy a kötetet Aknay János képei teszik teljessé.