Világostól Trianonig

Részlet:

A levegőben, a napfényben, magasan a rózsafák fölött hat fehér pillangó cikázott egy csoportban. keringett, játszott, kergetőzött, hol magasabbra szállt, hol lejebb röppent az augusztusi melegben, az illatban, hat kicsiny, mámoros, hófehér pillangó...
a gyermek ott feküdt a rózsafák előtt, a földre terített szőnyegen. Fölnézett a pillangókra és örömmel kiáltott fel:
- Vijág! Jepül a vijág!
Giovanni Vano, akit becéző nevén Kispipinnek hívtak, a kis törpe ember, aki ott guggolt a szőnyeg egyik csücskén és vigyázott, hogy hangyák, bogarak, legyek ne másszanak arra a helyre, ahol Annamária fekszik, csaknem meztelenül a napon, most fölemelte fejét és a diófa felé nézett, amelynek árnyékában egy nyugvóágyon, ott feküdt a beteg férfi, akinek szeme most szintén a pillangókon függött...