Budapest térképe

Előszó részlet: Ez a tankönyv a nyomtatott grafika klasszikus technikáit, vagyis azokat a hagyományos eljárásokat ismerteti, amelyek az eredeti grafika tárgykörébe tartoznak, és így a nyomóforma kézi megmunkálását jelentik. Ezek a régen a nyomdaiparban is használt eljárások a technika korszerűsödésével sem tűntek el, hanem átkerültek a művészi grafikák sokszorosításának területére. Ez a tendencia napjainkban is megfigyelhető, hiszen a ma már széles körben alkalmazott elektronikus képfeldolgozás a jelenleg még korszerű fotoeljárásokat is lassan kiszorítja a nyomdaiparból. A Makói Művésztelep megalapításától (1977), Magyarországon is létjogosultságot szereztek a klasszikus technikák mellett az új grafikai eljárások. A különféle új technikák (fotó, ofszet, ofszetlitográfia, manipulált nyomatok stb.) beépítése a sokszorosított alkotásokba nagy lendületet adott a hazai grafika fejlődésének. Azonban figyelembe véve a művészeti középiskoláinkban jelenleg rendelkezésre álló technikai felszereltséget, ezekre a klasszikus eljárásokkal ma már vitathatatlanul egyenértékű technikákra könyvünk nem tér ki. (Kivétel a fotokémiai eljárások alkalmazása a heliogravürnél és a szitanyomásnál.) Természetesen a technikai lehetőségek megváltozásával jogos érv szólna egy, az új eljárásokat is bemutató tankönyv mellett, amely ezeknek a technikáknak a művészi felhasználását ismertetné. Szerencsére a nyomdaipari középiskolák számára kiadott szak-, illetve tankönyvekből a művészeti iskolákban képzett grafikusok is hasznos ismereteket szerezhetnek. A sokszorosított művészi grafika történetéről, a több évszázados - néha évezredes - tapasztalatokról, a régi nyomtatási eljárásokról, művészi törekvésekről azonban minden grafikusnak legalább alapvető tudással kell rendelkeznie. Csak ennek birtokában válik értelmezhetővé a mai fejlődés, a grafikai kifejező eszközök egyre gyorsabb változása, egyre sokszínűbb alkalmazása, valamint az új kifejezési formák kialakulása. A történeti áttekintésben - annak mindig a végén - rövid szövegrészben térek ki a magyar művészi grafika legjelentősebb alkotóira, néhány olyan kortárs művészt is megemlítve, akiknek művei reprezentálják az éppen tárgyalt nyomtatási eljárást. Talán ez volt a legnehezebb feladat, mivel a magyar grafika oly sok kiváló művésszel büszkélkedhet, hogy tulajdonképpen egy teljes könyv lapjait is megtölthetné a méltatásuk. A könyv terjedelme azonban korlátozott, másfelől feladata alapvetően és elsősorban a technikák ismertetése volt. Következésképpen számos olyan kiváló hazai művész neve nem kerülhetett megemlítésre, akik kitűnő alkotásaikkal méltán vívták (vívják) ki, hogy a mai fiatal művészgeneráció tanulmányaiban mint példaképek szerepeljenek. Könyvünk a bibliográfia címszó alatt minden esetre tartalmazza azokat a forrásmunkákat, amelyekből a magyar művészi grafika története és a magyar művészek munkássága is részletesebben nyomon követhető.