Világostól Trianonig

Susan Sontag sosem volt az az esszésista, akit be lehetett volna zárni valamely tudományba vagy akár művészeti ágba. Akkor sem, amikor még elsősorban irodalomesztétaként az új amerikai avantgrade eszmei-elméleti-esztétikai megalapozásával foglalkozott - azóta pedig eltelt másfél évtized, amely alatt Sontág novellistából, regényiróból, filmrendezőből, tanulmányiróból mindinkább általános elemzővé nemesedett, a mai amerikai szellemi élet egyik legigiényesebb, legkényesebb, legélesebb szemű megfigyelőjévé.
A fényképezésről kulturális jelenségként kezeli a fényképészetet: Sontagot nem annyira a fotó "művészet" érdekli, mint inkább a minden rendű és rangú fotózás által felvetett esztétikai, filozófiai problémák - hogyan hat a fénykép, milyen a néző viszonya a fényképezéshez és a fénykép mögötti valósághoz, milyen viszonyban van fénykép és valóság -, melyek legföljebb látszólag azonosak a képzőművészet által felvetett hasonló problémákkal.