Világtörténet VI.

A cserkészet korunk legnagyobb pedagógiai mozgalma. 1908-ban az angol Baden-Powell alig harminc fiúval fog hozzá a munkához, tizenöt év múlva, 1923-ban, a világ cserkészeinek száma eléri a kétmilliót, 1929-ben pedig negyvenhat nemzet képviselői gyűlnek össze Angliában nemzetközi Jamboreera (közös találkozó) és konferenciára. Ez alatt a két évtized alatt a cserkészet messze túlnőtt az eredeti kereten, amelyet egy zseniális pedagógus egyéni gondolatai szabtak meg és egyre inkább ifjúsági mozgalommá fejlődött. Ma már a világ minden részében hatalmas arányokban folyik a cserkészet szervezkedése, eszméit a legkülönbözőbb fajok és nemzetek jónak és magukénak vallják, és mindjobban megbizonyosodik, hogy a cserkészet a legegészségesebb, a legbízhatóbb ifjúság mozgalom.
Foerster, a nagy német nevelő így ír: "Ma az egész nyugati civilizáció fordulóponton áll. Vagy legyőzi a keresztény kultúra a mi pogányságunkat, vagy a mi barbárságunk űzi el a keresztény kultúrát. Ha nem volna itt az ifjúság mozgalma, mint végső remény, akkor számos tünet alapján azt kellene mondanunk, hogy Európában feltartózhatatlan a pusztulás". Ez a nagy európai gondolkodó tehát az ifjúsági mozgalmat Európa végső reményének mondja.