A boldog emberöltő I-II.

Részlet a könyvből:
A menekülő
Gyakran és könnyen gondoljuk el és mondjuk ki mi emberek azt, hogy: holnap új életet kezdek. Elég, hogy hirtelen megúnjunk valamit, amihez, mint elhitettük magunkkal, esztendőkön keresztül hozzászoktunk. Elég, hogy valamely szokásunk, amelyet értelmesnek s főként mulhatatlannak véltünk, véletlenül vagy következésszerűen nevetségessé váljon. Elég, hogy életünk valamely kisebb-nagyobb intézményével okkal vagy ok nélkül ellenkezésbe kerüljünk. Egy pillanat, amely meztelen és őszinteséggel merül fel az idők végtelen tengeréből, egy megállapítás, amely felkiáltójelként zuhan oda valamely hosszú, vagy esetleg nagyon is rövid gondolatsor végére, s rendszerint már készen van az elhatározás: holnap új életet kezdek. Holnap abbahagyom a dohányzást, holnap azért is ballábbal lépek ki az ágyból, holnap nem itt, hanem ott fogok ebédelni, holnap abbahagyom eddigi foglalkozásomat, a tehénpásztorkodást vagy kettős-könyvelést és Holland-Indiába megyek ültetvényesnek vagy parancsnok leszek egy páncélos cirkálón, holnap szakítok a barátnőmmel vagy éppen feleségül fogom venni, holnap a Dunába dobom összes kincseimet s kiállok az uccasarokra koldulni vagy ellenkezőleg, kirabolok egy bankot, hogy ezután a milliomosok kellemes, gazdag életét élhessem, - szóval: új életet kezdek.