Világostól Trianonig

„Ezek a börtön homályában fogant jegyzetek olyan románnak a lelkiismereti vívódásairól adnak számot, akit sorsa magas tisztségbe helyezett és nagy felelősség elé állított. Kívánom, hogy ezek a sorok hozzájáruljanak a mi jobb megismerésünkhöz”.
Ennek hangsúlyozásával bocsátotta útjára Petru Groza a felszabadulás utáni demokratikus román kormány elnöke 1943–1944-i börtönnaplójának francia kiadását, amely előtte, 1945 szorongásos, de egyre inkább reményteljes napjaiban először románul, majd magyarul is megjelent. Olyan személyes mű ez, amely egyszersmind közösségi érdekű. Groza számára a politikai tervezés szerves része volt az, hogy átgondolja életének bizonyos szakaszait, megvilágítsa állásfoglalásainak indítékait. Tudta és tudatni akarta, hogy azok az események, amelyek vele történtek, voltaképpen a társadalom jobbik felének sorsát szimbolizálják. Ismert személyiségeknek és hétköznapi figuráknak remekbe sikerült portréját vázolja fel. Konkrét példák kapcsán mély emberi hitelességgel vet számot a népek együttélését mérgező előítéletekkel és politikai gyakorlattal. Saját népe felemelkedésének útjait keresve mérlegeli a szomszéd népek érdekeit is. A nemzetiségi egyenjogúságot hozó demokrácia szép ígérete bontakozik ki.