Világostól Trianonig

Neogrády Antal fekete-fehér, egész oldalas és szövegközti képeivel díszített második, átdolgozott kiadás. 

Részlet a könyvből:

Czéltalanúl.

Milyen gyönyörű élni ! . . . Élni szabadon, nem tudva semmitsem nyűgökről, amik helyhez s időhöz kötnek. Átengedni magunkat vágyainknak, amelyeknek semmiféle törvényök sincsen; amelyek jönnek-mennek, mint a költöző madár, s egynémelyikök úgy elhagy bennünket, hogy nem is jöhet vissza soha többé.
A tavasz eleje százszorossá növeszti ezt a nagy szabadságvágyat. Aki télen át jóleső megnyugvással tudott meghúzódni a zárt falak között s minden örömét megtalálta a fűtött szoba apró kényelmei közepett: márczius felé egyszerre csak belebetegszik abba, hogy milyen felségesen ragyog ott kint a nap, s hogyan tűz ablakára a tavaszi verőfény. Kimondhatatlan, erőszakos vágy szállja meg az embert, hogy kirohanjon valahová, ahol nincsenek határok; ahol legalább a tekintetnek nincs más akadálya, mint a véghetetlen kékség, arra fel, a csillagok birodalma felé.