Világostól Trianonig

A történelem örök harc a szabadság fennkölt eszményeiért. Ez a harc, tudatosan vagy tudattalanul, az élet változásában egyedül megfogható, állandó mozgalom, mely az anyagi és eszmei világot bűvkörében tartja és magasabb régiókba hajtja. A felszabadulás eltávolodást, megtisztulást jelent, ezért erkölcsi folyamat és a haladás fogalmát is magában foglalja. Az ember önmaga ellen is harcol, ha fel akar szabadulni. Amikor felismerte magában az isteni elemet, fel akarja azt szabadítani a földi gyarlóság béklyóiból. A szabadságra törekvő harc örökkévaló és általános, mindenütt és mindenben dúl. Értéket pusztít és közvetve értékeket teremt, amint a hindu táncoló Shiva köntösének redői fodrozódnak és elsimulnak. Minden széteső redő új redőnek ad látszatos életet, de mindez csak Shiva isteni szeszélye és nem a köntös redői, a végcél.
Az ember szabadságot akar. Indiában jegecesedett ki leghamarabb az emberi szabadság legmagasztosabb formájának gondolata. Ez a gondolat nem kívánja felszabadulása árán a maga uralmát mások fölött; nem akar diadalmaskodni mások vereségén. Végleges szabadságra vágyódik a gyűlölet gyökereinek, az önző vágyaknak kiirtásával és az emberek lelki megbékélésével.