Világostól Trianonig

Vekerdy Tamás ezt írja könyvéről:

• „Könyvünk főhőse Zeami Motokijó színész (táncos), író (költő), rendező, társulat- és iskolavezető, maszk- és szoborfaragó, családapa és szerzetes, aki 1363-ban született és 1443-ban halt meg.
Most ötszáznyolcvan éve, 1408-ban vesztette el a hercegi udvar kegyét – meghalt a herceg, ki őt (és apját) pártfogolta –, s a herceg fia más (sorvadó, s azóta el is halt) irányzatot pártolt fel a japán színházi életben. 1408-ban Zeami negyvenöt éves volt, s ekkor kezdte írni itt, a következő lapokon idézett elméleti munkáit.
Elméleti?
Szó sincs róla.
• Bár a művekben a lét, a megismerés, az ember és a művészet alapvető kérdései is
szóba kerülnek, de mindig: a színész mindennapi -Iegmindennapibb – praxisából kiindulva s ahhoz visszakanyarodva. Ezek az írások úgyszólván: technikai útmutatók,
melyek azonban nemcsak a test, hanem a lélek – és a szellem – gyakorlatainak technikáját is elemzik.”
• Vekerdy lélektani esszéjében, a gyakorló pszichológus szempontjából értelmezi ezt a
hagyatékot – s késztet bennünket is a Mester tanításainak továbbgondolására.

A címlapon a sírás kéztartását látjuk a nő gesztusrendszeréből; a hátlapon női maszkot (eltűnt gyermekét kereső anya). A borító belső oldalán elöl a harcban megölt
halászfiú szellemét; hátul a démonná változott öregasszony démontáncát láthatjuk.