Világostól Trianonig

Az értékeket felmutató magyar pszichoanalitikus mozgalmat, mely kiállt már annyi nehéz próbát, megküzdött már rangjáért a világban, nem oltalmazni, dédelgetni kellene-e ma? Miért hát, hogy komoly, olykor indulatoktól – ámde tiszta indulatoktól – sem mentes analízis-kritikát jelentet meg egy kiadó, melynek egyik szívügye éppen e mozgalom, e szakmai gondolkozás megszólaltatása? Merül föl a kérdés, már amennyiben feltételezzük, hogy egy adott egyedi analízis után született okfejtés a lélekelemzés útvesztőiről, személyesen is érinti e mégoly személyes szakma gyakorlóit. Ám amennyiben egy páciens író velejéig őszinte megnyilatkozása elgondolkoztató, s ezzel ha csupán csöppnyit is, de építeni képes, úgy „elmarasztalása”, ha kezdetben csak haloványan is, de mindjárt lehetőségeket is sejtet. Bizonyára ezért is történt, hogy hazájában nagy sikerrel színpadra is vitték, monológ formájában a művet. A lehetőséget igyekeztünk mi is kihallani a könyvből, amikor kéziratával felkeresett bennünket a fordító. Ha csak tisztábban kirajzolódik szemünk előtt néhány csapás, melynek mentén eme első száz évéből már tanult gyógymódnak s „származékainak” haladnia érdemes; ha csak világosabban kitűnik, hogy önnön tevékenységét eme – modern nyugati embernek szánt – kúra ma látni minek hivatott; ha csak megerősítést nyer e leírásból a budapesti iskolától egyáltalában nem idegen végkövetkeztetés az analitikus helyzet bizalmas légkörének, az újrakezdésre elvezető barátságos jóakaratnak a szükségességére vonatkozólag, útjelző, terelő ez a mű is. És a könyv mindenképpen felvet egy sor, már a század első feléből ismerős kérdést. Visszaidézi a főleg a Ferenczi-féle újítások hátszelében fölkavarodó Freud-Ferenczi vihart, s nézeteltérésből is talán a leginkább a magyar lángelme anyaközpontú lélekelemzését, s vele persze a számára oly fontos technikai finomságok ügyét. Előhívja az általa komolyan, s szinte lelkesen boncolt tévedések témáját; felidézi szándékát, hogy megfejtse verbális és nem-verbális analitikusi jelenlétének következményeit; kezdeményezését az aktív technika használatára például a terméketlenné váló asszociációs munka vagy a kezelésből kiveszni látszó libidó esetén. S a finn mű, hangulatában talán közel áll a Freud semlegességét ostromló Klinikai naplóhoz is.