Világostól Trianonig

"E művében, „A diaszporizmus első kiáltványában” elkötelezetten, eszmei következetességgel és érzékletesen vall a diaszpórában élő ember és alkotó sajátos helyzetéről és lelkiállapotáról, valamint arról, hogy miként alakítja és ihleti e különös pszichológiai és szellemi állapotot a történelem adta sors, az eredet, a mindennapok megélt vagy elképzek élményei. Egy szétszóródott nemzet tagjaként a sajátos „diaszpóra-állapot” felismerése késztette arra a szerzőt; hogy e létforma elemzésével együtt saját eszmei elődeit is felkutassa, olyanokat, mint Cézanne, Beckman, Kafka, Picasso. A zsidó származású művész elsősorban saját diaszpórájának szellemi és történeti jellegzetességeit, sajátosságait mutatja be, s dolgozza fel részletesen. Ezzel párhuzamosan azonban rámutat valamennyi diaszpóra közös vonására is. Innen művének általánosított magyar főcíme is: „Szétszórva a világban”. "