Világostól Trianonig

Részlet a könyvből:

A bikkfanyelvű székely
Fiatal utasember jött Sepsiszentgyörgy felől. Feje fedetlen volt, vállán kerek köpenyt viselt. Füles diákládát cipelt a hóna alatt.
- Direction la forét! kiáltotta hangosan. Az országúton kívüle egyetlen lélek sem járt. Ötödik napja jött, gyalogosan. Ha unalmas vándorútján gyorsítani akarta lépteit, olykor pattogó, görög hexametereket hadart. Ilyenkor a klasszikus verssorok ritmusára kapkodta hosszú lábait. Addig rohant magát hajszolva, hangos hadarással, mig ki nem fogyott belőle a szusz. Akkor rogyadozó lábai elé eresztette a füles útiládát. Körülnézett, hogy látja-e valaki s ha egyedül találta magát, káromkodott egyet amúgy istenigazában. Magyarul.