Kabala

Vannak urak, akik - kabalából - nem eszik meg a nyomorék narancsgerezdeket, melyek dideregve, mint afféle koraszülött, korcs narancsembriók, bújnak meg az egészséges, húsos, kifejlett gerezdek között. Én is ilyen úr vagyok. S mások, kik fontosabb üzleti vállalkozásaikat lehetőleg pénteken kezdik el, s az egészen fontos szerződések megkötését olyan péntekre halasztják, mely tizenharmadikára esik a naptárban. Ezek a dacosok, akik titokban oly gyávák, hogy ellenszegülnek a kabalának, annyira félnek a péntektől, hogy mintegy fejest ugranak iszonyatukban a kabala torkába, s oly babonásan rettegnek a tizenhármai számjegytől, hogy kétségbeesésükben odafeküsznek eléje. Tessék, kedves péntek, aranyos tizenharmadika, - suttogják fogvacogva - itt vagyok, nem félek. Rendes, egészséges kabalás fél. Tizenharmadikán lekopogja a kapufélfát, mikor elhagyja lakását, óvatosan jár az utcán, nem telefonál nőknek, elhallgatja álmait Álmokat különben sem szabad az álom éjszakáját követő nap délutánjának hatodik órája előtt elbeszélni, különben ellenünk fordulnak, fogaink kihullnak, s szőr nő olyan testrészeinken is, ahol nem kívánatos.