Fabiola

Részlet a könyvből:
A keresztény ház és lakói
A 302-ik év szeptember havának egyik délutánján a nap épen alkonyatra hajlik. az ég felhőtelen s a nappali hőség alábbhagyott. Az emberek tömegesen hagyják oda hajlékukat s az egyik oldalon Caesar, a másikon Sallustius kertjei felé iparkodnak, hogy rendes esti sétájukat élvezzék s a napi ujdonságokat meghallgassák.
A városnak az a része, ahová mi most elmegyünk, Mars mezeje, Campus Martius neve alatt ismeretes. Ez magában foglalta azt a lapályos árterületet, amely a régibb Rómának hét halma s a Tiber folyó között feküdt.
A köztársaság idejében egy tágas, négyszögalakú tér volt a Campus Martiuson fakerítéssel elrekesztve és egyes szakaszokra osztva, hol a népgyűlések (comiták) alkalmával az egyes nemzetségek szerint csoportosult a nép, midőn szavazni készült. Ezt a bekerített helyet Septa vagy Ovile néven nevezték, juhakolhoz való hasonlatossága miatt. Utóbb Augustusnak terve szerint, amelyet Cicero Atticushoz intézett egyik levelében leír, ennek a kezdetleges faalkotmánynak a helyébe nagyszerű és szilárd épületet emeltek. A Septa Julia, amint azt ezentúl nevezték, fényes, oszlopokon nyugvó és festményekkel gazdagon ékesített, ezer láb hosszú és ötszáz láb széles csarnok volt,, amelynek romjai még ma is láthatók. Állott pedig azon a helyen, amelyet minap a Doria és Verospi család palotája (a mai Corso mentén), a római collegium, szent Ignác temploma s a Caravita-féle oratorium elfoglalnak.