A magyar októberi forradalom története

Részlet a könyvből:

A FORRADALOM HÁROM TÉNYEZŐJE
A forradalmat eszmék szokták előidézni, melyek éppen úgy indítóokok, mint célkitűzések is. Ezeket az eszméket helyesli a közvélemény, lelkesedik értük és igazságukat mindenekfelett állónak tartja, ezeknek az eszméknek megvalósítását óhajtja, követeli s ezért szembeszáll a régi állapotot védelmező jogrenddel, majd pedig a régi állami és társadalmi normák erőszakos megdöntése árán ezeket az eszméket új normákká emeli.
A magyar októberi forradalmat két eszme idézte elő: a nemzeti függetlenségnek és a szociális igazságnak eszméje. Mindeniknek gyökerei messzire nyúlnak, sok évszázad történetének mély talajába.
A függetlenségi eszme célja: Magyarországnak minden más államtól való teljes önállósága, illetve állami szuverenitása teljességének kivívása. A szociális igazság eszméje a maga nemzetközi, általános emberi jellegzetességében arra tör, hogy egyfelől az embert, mint egyént, másfelől a rossz helyzetben sínylődő nagy néptömegeket felemelje a jogegyenlőség, politikai szabadság, gazdasági jólét, kulturális haladás, erkölcsi nemesbülés terén mennél egyenlőbb és mennél magasabb színvonalra.
A magyar októberi forradalom akkor tört ki, amidőn a magyar népnek, mint kollektív lelki egésznek meggyőződésében ezeknek az eszméknek erőszakos megvalósítása, érvényre emelése halaszthatatlan szükségességgé vált, melyet a tömeg szenvedélye gátszakító erővel azonnal követelt s amely eszméknek a régi rendet védő hatalom ellenállani nem mert, nem tudott és nem is akart többé, mert ennek emberei is sokrészükben többé-kevésbé igaznak ismerték el a tömeg ostromló követeléseit.