Világostól Trianonig

Megjelent 300 példányban.

Az első filmelmélettörténeti kézikönyvet tartja kezében az olvasó. A filmművészet alig ötven éves. (Nem egyidős a filmmel, mint technikai találmánnyal, hanem fiatalabb annál.) S ha a filmművészet alig ötven éves, akkor a filmművészetről szóló elméleti és esztétikai fejtegetések történetének még fiatalabbnak kell lennie. Ez szükségszerű. A filmről, mint jelenségről csak akkor lehet írni, ha már vannak filmek, s a filmről, mint művészetről is csak akkor szólhatunk, ha vannak művészi filmek. Esztétikát nem lehet előre gyártani és minden olyan kísérlet, ami előre kiagyalt elmélethez próbálja igazítani a filmművészet eleven, lüktető életét, kudarcra van ítélve. Az első filmesztétikai fejtegetések akkor születtek, amikor az emberiség haladó tudósai először vették észre, hogy a filmeket létrehozó rendezők és más alkotók tudatosan törekednek műalkotások létrehozatalára, vagyis az objektív valóság elemeit saját elképzelésük szerint új valósággá rakják össze, mozgásábrázolás segítségével.