Világostól Trianonig

Nemcsak Spengle és Keyserling, hanem nagyon sok más nyugati gondolkodó jutott arra a megállapításra, hogy Európa civilizációja zsákutcába jutott. Sajnos, a tények ezeket a pesszimista állításokat igazolni látszanak. Talán rosszul látunk, talán még nem alakult ki teljesen a kép: de amit most észlel a figyelő szem, az minden vonalon arra mutat, hogy a nyugati civilizáció napja átlépte delelőjét s az alkonyat útjára tért.
Mondhatjuk azt is, hogy ezek a megállapítások romantikus, téves úton járó filozófia eredményei.
Nézzük azonban a tényeket!
A világpolitika súlypontja eltolódott: az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra került. Amerika gazdasági fellendülése és Kína zürzavaros helyzete a csendes-óceáni kérdést e század legnagyobb problémájává tette, amelyben előreláthatólag mérkőzésre kerül a sor Kelet és Nyugat között. Az emberi civilizáció további sorsa ennek a nagy problémának megoldásától függ. Most az a kérdés: lehet-e a Csendes-óceán továbbra is a békesség hona, vagy sem? Feleletet erre Nippontól várnak, amelyet a Sors földrajzi fekvésénél és történelmi multjánál fogva, a probléma eldöntésére szinte kijelölt. Japán háromezer éves, ősi hagyományait és mérhetetlen szellemi energiáját megtartva, a technika legmodernebb vívmányait is felszívta s ezáltal természetes közvetítője és áthidalója lett Nyugat és Kelet kultúrájának. Ezért van az, hogy amikor a világ szeme a Csendes-óceánra irányul, egyúttal kérdő tekintettel fordul Nippon felé is. Szerény munkám célja az, hogy ennek a sok esetben rosszul, vagy félreismert országnak, «Új Nippon»-nak lelkét - igazi lelkét! - ismertessem meg magyar barátaival. Ez a mű tulajdonképpen öt éves (1924-1929.) magyar publicisztikai munkásságomnak összefoglalása. Nagy része, minthogy aktuális kérdéseket tárgyalt, napilapokban jelent meg.